Dr. Stipula Magda

Dr. Stipula Magda (1926-2021)

1954-ben végzett a Budapesti Orvostudományi Egyetemen. Másod-, harmadéves korában már hallgatta Horányi Béla professzor úr előadásait. Negyedéves korától a II. Kórbonctani Intézetben Haranghy professzor diákköröse lett. Az egyetem elvégése után a Debreceni Egyetem Kórbonctani Intézetében kapott állást, melynek új vezetője Endes Pongrác professzor lett. Rendszeres együttműködés és havi közös metszetdemonstráció volt az Idegklinika, – „Sántha klinika” – neuropatológiai laborjában.

1957-ben került a Budapesti Orvostudományi Egyetem I.sz. Neurológiai és Psychiatriai Klinikájára. A patológia szakvizsgán kívül neurológiából és pszichiátriából szerzett szakvizsgát.

1972-től 1992-ig, nyugdíjazásáig mint osztályvezető főorvos vezette a Psychiátriai és átmenetileg a Neurológiai Osztályt a Gyöngyösi Bugát Pál Kórházban. 1966-67-ben egy évet az USA-ban volt tanulmányúton.

Nyugdíjazása után igazságügyi pszichiáter szakértőként dolgozott. Tagja volt a Magyar és Nemzetközi Neuropathologiai Társaságnak, a Korányi Társaságnak és a Magyar Pszichiátriai Társaságnak, a Budapesti Igazságügyi Kamarának. A Horányi Béla Klinikai Idegtudományi Társaság elnöke volt 10 éven át.

Utam a klinikára

[A Mi Klinikánk - Emlékek a Balassa utcából; A Horányi klinika (Részlet)]


1954-ben végeztem a Budapesti Orvostudományi Egyetemen. Másod-, harmadéves koromban alkalmam volt Horányi Béla professzor I. Sz. Belklinikán tartott nagyhírű kiváló előadásait meghallgatni, ami mindig tömött tanteremben zajlott, szuggesztív előadó volt. Nem gondoltam, remélni sem mertem, hogy valaha mellette dolgozhatok.

Negyedéves koromtól a II. Számú Kórbonctanon, Haranghy professzor intézetében szakkörös lettem. A VI. év végén álláskereséskor két lehetőség volt, egyik a Székesfehérvári Kórház prosecturája, a másik a Debreceni Egyetem Kórbonctani Intézete. Haranghy professzor az utóbbit javasolta, hiszen döntő, hogy hol kezdi valaki a pályafutását.

Debrecenben professzori intervallumban érkeztem, nem tudtuk ki lesz az új professzor. Ekkor behívtak 3 hónapra katonának. 1955 januárjában álltam ismét munkába- Akkor már megérkezett az intézet új vezetője, Endes Pongrác.

A Debreceni Egyetemen akkor az orvosok nagy része a klinika területén, az intézetekben lakott. Endes professzor is családjával együtt, s a 10 orvos közül hatan szintén a kórbonctani intézetben laktunk.

Endes professzor kiváló patológus, nagy tudású, jó előadó, követelményeiben nagyigényű, hibákat nem toleráló, szigorú ember volt. Kollégáim akkor mind férfiak voltak, professzor úr kifejtette, hogy ez nem nőnek való szakma. Rendszeres együttműködés és havi közös metszetdemonstráció volt az Idegklinika, – „Sántha klinika” – neuropatológiai laborjában, amit akkor Haberland Katalin adjunktus vezetett. Egy alkalommal, Sántha Kálmán professzor rehabilitációja után (1956. augusztus 1.) egy idegklinikai eset epikrízisére maga Sántha professzor is átjött a boncterembe Endes professzor és mindnyájunk nagy örömére. Sajnos, ezt követően rövidesen megbetegedett és 1956 decemberében meghalt.

Három év után olyan munkahelyre vágytam, ahol lehetőség van neuropatológiával, neurológiával foglalkozni. 1957-ben Fornádi tanár úrtól tudtam meg, hogy Horányi professzor visszakapta a tanszékét, és szervezi az ott dolgozókat. Jelentkeztem Horányi professzornál. Jól ismerte és nagyra becsülte Endes professzor munkásságát. Szívesen fogadta jelentkezésemet, azzal a megjegyzéssel, hogy a patológia szakvizsgán kívül neurológiából és pszichiátriából is szakvizsgáznom kell, ha jó neuropatológus akarok lenni.

Mikor Endes professzornak bejelentettem, hogy hová megyek dolgozni, nagy elismeréssel nyilatkozott Horányi professzorról, hozzátéve, hogy majd meglátom, hogy ő még nála is sokkal szigorúbb, erre készüljek fel.