Horányi BélaTóth Mónika Ditta(1), Szabó Pál Tamás(2), Cseke Eszter(2), Béres-Molnár Katalin Anna(2), Folyovich András(2)
1 - Semmelweis Egyetem, Magatartástudományi Intézet, Budapest
2 - Szent János Kórház, Neurológiai Osztály - Stroke Centrum, Budapest
Bevezetés: a fiatalkori stroke ritka kórokának feltárása nagy szakmai siker, de még ritkább, amikor a stroke-ot okozó önsértéshez vezető életutat sikerül feltárni. Az aphasias beteg logopédiai kezelésének sikere adta a lehetőséget az öngyilkossággal kapcsolatos motivációik feltárására.
Beteg és módszer: a 45 éves férfi anamnézisében többszörös, carotisba fecskendezett droghasználat szerepelt. A bal art. carotis pseudoaneurysmaja alakult ki, mely miatt kétszer történt érsebészeti műtét. A második után jobb oldali faciobrachialis paresis, aphasia alakult ki, melyet nagy kiterjedésű bal féltekei infarctus, ill. a bal carotis pseudoaneurysmatól a syphonig terjedő occlusioja magyarázott. Ezután konzervatív és rehabilitációs kezelést kapott, intenzív logopédiai foglalkozások kezdődtek. Másfél évvel később vált alkalmassá részletes psychológiai vizsgálatra.
Eredmény: A jól orientált részleges motoros aphasiájú páciens élettörténetéből számtalan traumatikus életesemény került felszínre. Állami gondozottként töltött gyeremekkor után 16 évesen betöréses rablás miatt 8 éven át fegyházban volt. Szeretett élettársát és örökbefogadó édesanyját autóbalesetben egyszerre elvesztette. Ezután alkohol és drogfüggőség alakult ki. Autista gyermekét elvették tőle droghasználata miatt. Depressziós lett, amit súlyosbított izolációja és a társas támasz hiánya. Munkahelyét elvesztette, korábban műtőssegéd volt. Akkor pszichés támogatásban nem részesült. A sorozatos veszteségek miatt az injekcióstűket a nyakába kifejezett öngyilkossági szándékkal szúrta és törte bele hónapokon keresztül, nem látta az életének értelmét, jobbnak látta meghalni. A pszichológiai interjú során egyértelműen bizonyítást nyert az öngyilkossági szándék hátterében a sorozatos veszteség miatti helyzet. A Beck depresszió kérdőív pontszáma súlyos depresszióra utalt, emiatt további pszichológiai támogatás szükséges. A Reménytelenség skálán elért 0 pont szerint viszont öngyilkossági rizikó a vizsgálat időpontjában nem állt fenn.
Következtetés: A számtalan traumatikus életesemény és súlyos szomatikus következmények ellenére a beteg munkaképes lett, önellátó életet él, melyben munkahelyének támogató társas környezete, a beteg pszichés ellenállóképessége és istenhite védőtényezőként szerepelhet. Az önsértés ritka módszere szimbolizálhatja a kettétört életutat. Mindez sikerélményt nyújt, melyhez team-munka, a neurológiai és psychiátriai gondolkodás közös vonalának megtalálása vezetett.
Kulcsszavak: fiatalkori stroke, szándékos önsértés, traumatikus életesemény, pszichológiai interjú, sorozatos veszteség